Szibériai husky

A fajta eredetileg Kelet-Szibériában, közelebbről a Csukcs-félszigeten és Kamcsatkán volt őshonos. Onnan elterjedt Alszkában és Kanadában is. Az itt lakó eszkimó törzsek háziasították, majd tenyésztették őket. Munkakutyának tenyésztették ki őket és elsősorban szánhúzásra, teherhordásra és vadászatra alkalmazták. Ez az időszak kb. i. e. 9000-6000 közé tehető, ezért sem maradtak fent írásos emlékek egészen a 19.század elejéig. Ugyanis ezek az eszkimó népcsoportokhoz tartozó törzsek szinte ősközösségi szinten éltek, így hát nem ismerték az írást. Egy másik probléma a fajta történetének kutatásában, hogy az információk egy része szőrmekereskedők és vadászok beszámolóin alapul, s ezeknek a hitelessége igencsak megkérdőjelezhető. Tudni kell azt is, hogy a csukcsi népcsoportnak csak azon része foglalkozott a fajta tenyésztésével, amely a tengerhez közel eső, part menti sávban élt.    

Az eszkimók éles szimatú kutyái nem csak remek szánhúzók. Könnyedén rátalálnak a hófödte légzőnyílásokra az úszó jégtorlaszokon, s a vadásznak már csak türelmesen ki kell várnia, hogy mikor dugja ki az orrát egy fóka. S ha a vakmerő négylábúak megpillantanak egy jegesmedvét, veszett tempóban erednek a nyomába. Az alaszkai aranyláz idején a Klondike folyó vidékén, sokan szerettek volna olyan, meghökkentő erőfeszítésekre képes négylábút, mint a szibériai husky.